Ponyvatörténetek röviden, hosszabban és nagyon fárasztóan

kedd, április 07, 2020

Zene

Ezt csak úgy, ha nagyon unnád magad otthon. Én kb ilyen zenékkel a háttérben dolgozom 😎
System Of A Down
System Of a Down

Share:

hétfő, április 06, 2020

Kedves Naplóm! #18 - stay at home

Ma reggel bekapcsoltam a Netflixet, és kimondottan jól indult a napom, amikor megláttam a kínálatban ezt a filmet.
Heavy Metal
Amúgy nekem nem sok újdonság van a jelenlegi és a régi hétköznapok között. Már évek óta nem járok el dolgozni. Mármint végzek munkát, és még fizetnek is érte, csak ezért nekem nem kell elhagynom a lakásomat, illetve bárhonnan végezhetem, amennyiben van internet kapcsolat és egy számítógép vagy noti a kezem ügyében.
Remélem, nektek is hasonlóan kellemesen telnek a napjaitok, és végre van időtök a lelketek ápolásával foglalkozni, hogy ezzel is elősegítsétek önmegvalósításotokat, vagy közelebb kerüljetek a megvilágosodáshoz, netán a párotokhoz, gyereketekhez stb. Ezt rátok bízom, kinek mi a fontosabb, és milyen sorrendben.
Amit tutkó, aki ebben a helyzetben unatkozik, nem tudja elfoglalni magát, annak egy alapos pszichoterápiát javaslok. Elvégre senki sincs időtlenségbe zárva. 😂 Egyszer, ráadásul belátható időn belül, vége lesz a járványnak, a vészhelyzetnek, és ha nem is a régi kerékvágásba, de visszazökken minden a közel megszokott helyzetbe.
Hogy van, aki a komoly gondjai miatt nem képes elfoglalni magát, hiába a fene sok szabadidő? Rutintalanként biztos nekik is azt javasolnám, hogy mély levegőőőő, engedd, hogy átjárjon a bééékeee... De már nem vagyok rutintalan. Ezért azt mondom: Ne add fel! Kurva rossznak tűnik most minden, úgy érzed, rád szakad a világ, a stressztől szinte alig kapsz levegőt, mintha valaki állandóan fojtogatna, nem látod a kiutat az egészből. Ilyenkor azt teheted, hogy elsődlegesen nem a távolabbi jövőn aggódsz, hanem megnézed, miként oldod meg a holnapot, és a holnaputánt, meg az azt követő napot, esetleg napokat. Lépésről-lépésre. Számba kell venni a lehetőségeket, és igen, a legrosszabbakat is, mert csakis ebben az esetben tudsz rá időben felkészülni. Tehát, ha megvan, miként oldod meg a holnapot, és azt követő napokat, akkor kezdheted megvalósítani. Mindeközben figyelj, és keresd a lehetőségeket! Ha adódik ilyen, bármilyen rövid időre is szól, élj vele, ha nem okoz a megszűnése majd nagyobb kilátástalanságot, mint amiben előtte voltál.
Szóval valahogy így. Mindig egy picit haladjunk, és engedjük el azt, hogy sok dolgot ebben a pillanatban, ebben a helyzetben nem fogunk tudni befolyásolni. Idővel viszont igen.
Share:

kedd, március 31, 2020

Hamarosan! - Wágner Sztorik 1.


Hamarosan elkészül az első magazin-szerű kiadványom. E-könyvben szinte biztosan elérhető lesz, a nyomtatott formán még gondolkozom. Addig is, amíg végleges lesz a kiadvány, kis ízelítő az egyik történetből. A sztori valamikor a XX. század közepén, az USA-ban játszódik.



Belváros, emeletes házak, ahol a hálószobák az utcára néztek. Az elkövető az utcán sétálva észlelte, hogy egy ablak nincs rendesen bezárva a második emeleten. Az alkalom szülni készült. Valószínűleg az elkövető rutinos lehetett a behatolásban, nem véletlenül rácsoznak erkélyt, ablakot a harmadik emeletig. Könnyedén mászott felfelé az épület díszítéseit kihasználva. Miután bejutott a lakásba, észrevette az áldozatot és testi fölényét felismerve megerőszakolta, utána kirabolta. Vagy fordítva, erről a rendőrségi jegyzőkönyvek kissé ellentmondásosak. Az asztal előtt ülő ifjú hölgy pont ezért kereste fel Dick-et, mivel ezt a bírósági tárgyalásig tisztázni kellett, ugyanis az ügyész szerint ettől függ, milyen súlyos ítéletet kérhetnek a vádlottra.
   Dick mérlegelte a helyzetet. Próbálta a talpasok és nyomozók által írt jelentésekből kihámozni, ki és hol cseszhette el az egészet. Ha csak a nő nem hazudott. Ezt sem hagyhatta figyelmen kívül. Az orvosi jelentést is kézbe vette, ami az áldozat sztoriját támasztotta alá. Vagyis, hogy az erőszak megtörtént, csak a sorrend a kérdéses.
   Mert tegyük fel – igyekezett Dick az ügyész és a védő fejével gondolkozni –, ha előbb kirabolta és utána erőszakolta meg, akkor a nőnek lett volna ideje sikoltani, segítéségért kiáltani. Tehát ha ez a verzió az igaz, akkor mi akadályozta meg abban, hogy cselekedjen. Ez a verzió mindenképpen a betörő malmára hajtaná a vizet. Akár még azzal is előhozakodhatna, hogy nem is volt erőszak, ő csak kirabolta a nőt, és valaki más erőszakolta meg, az áldozat meg pusztán a nyakába akarja varrni ezt is. Ez alapos védelem lenne, és ha büntetlen a fickó, akkor egy próbára bocsájtással meg is úszhatja a dolgot.
   Ám ha a másik verzió az igaz, azaz előbb megerőszakolta, majd utána rabolta ki, akkor minimum húsz év kinéz neki. De ezt hogyan bizonyítsa? És az ügyész miért nem nyomoztat tovább?
   – Elvállalom – nézett fel az aktákból, egyenesen a megszeppent nőre. Amaz szipogott egyet, a kezében lévő zsebkendővel megtörölte a szemeit és Dickre nézett. A kalapjáról lelógó háló mögött lévő arcot nem látta rendesen, egyedül az igéző pirosra rúzsozott ajkakat. Azért el tudta képzelni, milyen kifejezés ülhet a lány arcán.
   – Köszönöm! Mennyiben fog kerülni?
   – Napi húszas plusz költségek. Mikorra kell az anyag?
   – Mához két hétre van kitűzve a tárgyalás.
   – Akkor jobb is ha nekikezdek. Talán a helyszín feltérképezésével kezdeném.
   Felállt, lekapta zakóját a szék háttámlájáról és felvette. Kihúzta a felső fiókot, amiben a 38-as hevert. Most nem volt rá szüksége, ezért csak a fiók kulcsát vette ki és miután visszalökte, bezárta.
   – Most? – kérdezte megilletődötten a nő.
   – Igen, Miss Stewart. Az idő pénz. Nekem pedig mihamarabb szükségem van az önére.
   – Persze, persze. Csak nem volt időm rendet rakni a bűntett óta.
   – Az jó. Nagyon jó, mert én olyan dolgokat is észreveszek, amit a fakabátok nem.
   Kimentek az irodából. A folyosón megálltak a lift előtt. Dick körbe sem nézett, anélkül is tudta, hogy a vele szomszédos ügyvéd már rég hazament, míg a jegyző pedig éppen valamelyik szeretőjénél tölti az időt. Ismerte minden kis titkukat. Az ügyvéd sem azért ment haza, mert annyira hűséges lett volna, hanem azért, mert éppen tetten akarta érni a feleségét. Amiről szintén Dicktől tudott, természetesen kellő fizetség ellenében osztotta meg vele az információt. Az ügyvéd alvilági üzelmeiről szerzett értesüléseket későbbre tartotta. Arra az időre, amikor a mostaninál is kevesebb pénze lesz. Valamiből fizetni kellett a belvárosi iroda bérleti díját, a munkájából nem tellett volna rá. Az arra is épp alig volt elég, hogy a lakását fizesse. Még most is áldotta szerencséjét, hogy múltkor a rendőrségi irattár nyomozati anyagainak a központba való szállításakor véletlenül az ő autójába pakoltak. Mondjuk ezt a véletlent annak köszönhette, hogy kevés pénzéből csak egy leselejtezett Ford Courier futtárkocsit tudott megvásárolni, és még nem jutott ideje – sem pénze –, hogy a feliratot leszedesse róla. Ám ezen egy pillanatig sem gondolkodott, helyette inkább elolvasta a teljes anyagot, így téve szert kétes, ám sokaknak profinak tűnő magánnyomozói hírnevére.
   Előreengedte a liftbe, hogy a pillanatot kihasználva megnézhesse magának hátulról a lányt. Elismerően vette tudomásul annak formás fenekét és lábát. Egy pont az elkövetőnek, más körülmények között maga is rámozdult volna az áldozatra. Az ajkai után nem is várt mást. Csinos fiatal lány. A lift leérkezett.
   A hallban elhaladtak a recepció előtt, Dick egy intéssel elköszönt a pult mögött álló férfitól, aki erről tudomást sem vett. Ki nem állhatta a detektívet, mivel szerinte az ilyen alakoknak semmi keresnivalója a belváros egyik patinás irodaházában. Az cseppet sem zavarta, hogy az ügyvéd, aki épp rajtakapja a feleségét, olyan embereket véd, akik minden jogi hézagot kihasználnak a pénzük gyarapítására, és még olyankor is segít őket tisztára mosni, ha gyilkossághoz köthető a tevékenységük. Mellette az irodája szintjén lévő jegyző meg olyan szerződések készítésében vesz részt, amivel másokat forgattak ki a vagyonukból. A gondját egyáltalán nem a nyomozó munkája jelentette, hanem a származása, iskolázottsága. És a mögötte lévő vagyoni helyzet.
   Már a forgó ajtóba való belépéskor érezte a kinti nyári forróságot, kigombolta inge felső két gombját. Két saroknyit sétáltak az utcán, amíg elértek az autójához. Beült a kormány mögé és belülről nyitotta ki a nőnek az ajtót, aki azonnal be is szállt. Dick teljesen letekerte az ablakot, hogy a felforrósodott autóból mihamarabb kiszellőzzön az elviselhetetlen meleg. A lakásig tartó úton kerülte a beszélgetést, ahogy az utasa is. Számára ez két dolgot jelentett. Vagy kerülni akarja a kapcsolatot, vagy el van merülve a saját gondolataiba. Az első esetén elképzelhető a szándékos félrevezetés. A másodiknál… Hát ott bármi lehetséges. Tapasztalata szerint többnyire a sérült emberek rejtőznek el a világ elöl.
   Mivel az áldozat lakása szintén a belvárosban található, hamar odaértek. Nem a legjobb környék belváros létére, de belváros. Ahogy sejtette, az épület falán tényleg különböző díszítő formákat látott, amit egy rutinos mászó kapaszkodóként használhatott. Leállt a címmel szemben, szorosan a járda mellé.
   – Melyik lakás az?
   – Az ott – mutatott fel a lány. – Ahol be van húzva a sötétítő.
   – Szép erkély – állapította meg. – Rendben. Menjünk!
   A ház kapuja kulccsal nyílt. Elmentek a belső udvarig, ahonnan két oldalt indult lépcső felfelé. A lány a jobb oldalin indult fel. Odafent a másodikon szintén jobbra fordultak és a lány a sarokban lévő ajtónál állt meg. Kinyitotta a szintén kulcsra zárt ajtót, majd előreengedte Dick-et. A férfi oldalazva haladt el mellette, hogy beférjen az ajtón. Elsétált az előszoba végén lévő szobaajtóig. Lenyomta a kilincset és belépett. Egyenesen elsétált az ablakig. Elhúzta a függönyt, kinyitotta az ablakot. Lenézett az utcára. Elégedetten konstatálta, mennyire jól parkolt le.
   Megfordult, a nő már a szoba ajtajában állt, aki időközben levette a kalapot. A megpillantott szépség megerősítette eddigi elképzelését az összképről. Jó alak, szép arc, és fiatal. Már csak az a kérdés, ez a fiatalság mennyire keresi a kalandokat.
   – Akkor mondjon el nekem is mindent, ahogy a kiérkező rendőröknek is – azzal fogta magát és fordítva maga alá húzta az egyik széket. Rátámaszkodott a háttámlára, intett a lánynak, hogy vele szemben foglaljon helyet. Jobb nem lévén az ágyra ült le.
   Végighallgatta az eseményeket, közben elővette a cigit a zsebéből és rágyújtott. Mivel hamutartót nem látott, fogott egy teás csészét és abba pöckölte a hamut.
   – Tehát szokása szerint hazajött a munkából, összeütött némi vacsorát, ezt követően főzött magának egy teát, de mivel nem akarta melegen inni, ezért elment fürödni, majd felfrissülve, hálóruhába öltözve olvasott még egy keveset, és amikor ezzel végzett bevett egy altatót, mert nyugtalanul alszik és megitta a teát.
   – Igen. Pontosan így történt.
   – Mire is ébredt fel?
   – Arra… arra… arra, hogy az a… – szipogott –, hogy az a férfi rajtam van és erősen liheg. Csak később fogtam fel, mit is csinál, de addigra már végzett. – Eleredtek a könnyei. Retiküljéből elővette zsebkendőjét és megtörölte az arcát.
   – És azonnal kihívta a rendőröket.
   – Nem, nem. Az altató miatt lassan tértem csak magamhoz, addigra már nem volt itt. Nekem meg telefonom sincs, le kellett mennem a házmesterhez.
   – Értem. A talpasok kijöttek, kikérdezték magát és pikk-pakk elkapták a fickót.
   – Azt én nem tudom. Elmondtam nekik, amire emlékeztem, majd tegnap felhívtak, hogy menjek be szembesítésre.
   – És egyből felismerte a fószert.
   – Nem, mert az altató miatt nem emlékeztem az arcára. De a szagára igen.
   Felállt. Körbenézett a szobában. Ágy, mellette olvasó lámpa. dohányzó asztal, két szék, kis vitrin, egy ruhás szekrény. Odalépett a szekrényhez, kinyitotta. Átlapozta a ruhákat, benézett alulra, majd a felső polcot tapogatta végig.
   – Mit keres?
   – Nyomokat.
   – Ott?
   – Sosem tudhatja az ember. És mit vitt el?
   – Egy kevés pénzt. De ami igazán érték, az a nagyanyai ékszer szett. Fülbevaló, karkötő és nyaklánc, drágakő berakással. Három karátossal.
   A férfi hosszan füttyentett.
   – Annak van értéke. Miért itthon tartotta? Az ilyet széfben tartjuk, vagy egyéb biztos helyen.
   Eszébe jutott, ő hová rejtette az ölébe pottyant iratokat.
   – Nekem arra sajnos nincs pénzem. – Még mindig szipogott.
   – A szülők már tudnak az eltűnt ékszerekről?
   – Nekem nincs élő rokonom. Anyám utolsóként három éve hunyt el.
   – Hm. Hát nem egyszerű az élet. Mit is mondott? Hol dolgozik?
   – A Fish & Fish ügyvédi irodában. Én írom a leveleket.
   Ismerte az irodát. Piti kis tolvajok védelmét látták el, legtöbbször az elrejtett szajré egy részét kérték fizetségül.
   – Rendben, miss. Ennyi elég, van min elindulnom.
   – Ön szerint bizonyítani tudja, milyen sorrendben történt az esemény?
   – Azt nem. De hogy kinél van az ékszer, azt igen.
   Pillanatot sem várt, a döbbent arc, a kérdésre nyíló száj sem tarthatta vissza. Amikor leért a lépcső aljára, a házmester lakásához ment és bekopogott. Öreg, kopaszodó férfi nyitotta résnyire az ajtót. Kicsivel magasabb volt Dicknél, így jól látta az erősen burjánzó orrszőrzetet. Világos barna ing és hozzá színben igazodó vászonnadrág volt rajta. Az új divat szerint övvel hordta és nem vállpánttal.
   – Szabad?
   – Persze. Dick Berk nyomozó. A múltkori afférról érdeklődnék, Miss Stewart-tal kapcsolatban.
   – A kollégáknak már mindent elmondtam, és akkor is jött egy nyomozó.
   – Persze, de új embereket vontak be az ügybe, mert pár érdekes szál került a képbe.
   Az öreg tapodtat sem nyitotta ki jobban az ajtót. Rossz tapasztalatai lehetnek, hogy így védelmezőn maga előtt tartja, becsapásra készen.
   – Az a helyzet, hogy az elkövető valószínűleg rendelésre csinálta az ügyet, így felmerül a belső informátor.
   – Tényleg? – Az ajtó kijjebb nyílt, most már a teljes testét látta az öregnek. Valamikor jó erőben lehetett, mostanra azonban az élet eléggé kiszívott belőle minden tartalmat. – És ki lenne a informátor?
   – Nézze, Mr.… – A névtáblára nézett, amin a lakó neve már régen lekopott.
   – Borner.
   – Mr. Borner. Ha bent folytathatnánk a diszkurzust, akkor kevesebb kíváncsi szem és fül lenne a tanúja.
   A szöveg megtette a magáét, az öreg helyt adott neki. Egyenesen a konyhába ment, és ahogy sejtette, az asztalon egy üveg bor, koszos kávés pohár, füstölgő cigi és a napi újság hevert. Kihúzott az asztal alól egy támla nélküli széket, amire leült. Kihúzott egy szál cigit az asztalon lévő dobozból és a férfira nézett.
   – Nem gond?
   – Nem. Természetesen nem. Esetleg egy kis bort?
   – Erősebb nincs? Mondjuk whisky?
   – Nem tartok itthon égetett szeszt. Nem jó az. Kikészíti a gyomrot.
   – Akkor jó lesz a bor is. Kávét tudna főzni?
   Nézte, ahogyan a másik vizet tesz a tűzhelyre, meggyújtja alatta és kávét kanalaz bele. Utána a tálaló szekrényhez lépett és felülről kivett egy poharat, hasonlót a sajátjához. Letette Dick elé. Töltött. Végül leült.
   – Mit szeretne tudni?
   – Mindent arról az estéről – És az öreg mesélt.
   A kávé bőven elkészült, és a borból is több pohárral megivott, mire mindent megtudott, ami érdekelte.
   – Akkor ennyi lenne – állt fel az asztaltól. – Hálóköntös, hajnali fél négy és ön telefonált be.
   – Tömören igen – helyeselt az öreg.
   – Meg zokogás, hogy alig értette a szavait.
   – Igen, ahogy mondja.
   – Rácsok?
   – Rácsok?! – A ráncok összeszaladtak az öreg homlokán. – Semmilyen rácsok nem voltak.
   – Hát ez az.
   Kifelé menet még alaposan megnézte az előszobai szekrényen lévő telefont, ami közvetlen hívásra alkalmas, nem kellett a központon keresztül kérni a hívott felet. Halkan tette be az ajtót, tudta, hogy az öreg nem jön utána. Mire a kapuhoz ért, már bánta, hogy nem tette. Előretolta kalapját és megvakarta tarkóját. Neki nincs kulcsa a kapuhoz. Felmenni nem akaródzott Miss Stewart-hoz. Dilemmája hamar megoldódott, amint meghallotta az agyonhasznált papucsban csoszogó valakit. Az öreg érkezett, kezében karikára fűzött kulcsokkal.
   – Maguk nyomozók mindig rohannak. Mindig fennhordják a orrukat, és még a igazolványukat is elfelejtik megmutatni.
   Kattant a zár, az öreg engedte, hogy Dick nyissa ki a kaput. Kilépett az utcára, azért még visszafordult.
   – Ne felejtse, Mr. Borner, rácsok – emelte meg búcsúzásra kissé a kalapját. Átsétált a kocsijához, és mielőtt beült, még utoljára felnézett Miss Stewart ablakához, ami zárva volt, a függönyök behúzva. Sajnálta szegény lányt, ebben a rothasztó hőségben csukott ablaknál. Legalább jeget rendelt volna, hogy párologva hűtse a lakást. A többit már nem akarta elképzelni, vajon milyen öltözékben képes elviselni a fullasztó meleget.
   Már estébe fordult a nap, így még hamarabb ért vissza az irodaépület elé, mint reggel a lány lakásához. A recepción már megtörtént a váltás, bár az ott álló figura sem kedvelte őt jobban, mint a kollégája. Intett neki, azonban viszonzást nem kapott a köszönésre, pusztán egy elfojtott fintort.
   A liftben felfelé azon gondolkodott, talán néha meg kellene kérdeznie, hogy érkezett-e számára valami. De inkább tett rá. Kizárólag hivatalos levelek érkezhettek, azok meg egyáltalán nem érdekelték. Tanúként való megjelenések, illeték fizetési határidők, működési engedély megújítás, és további érdekességek.
   Az iroda ajtaján belépve megtorpant. A belső iroda ajtaja résnyire nyitva állt, márpedig biztosra vette, becsukta távoztakor. Ahogyan mindig. Zakója zsebéhez nyúlt, amiben a pisztolya lenne, ha magával vitte volna. Aki odabent van, már biztosan értesült róla, hogy megjött, ha mástól nem, a recepcióstól. Mindig is sunyinak tartotta a kollégájával együtt. Mások nem nagyon lehetnek, ha ilyen irodaházban, ilyen bérlőket szolgálnak. Az sem érdekelte, ők pusztán alkalmazottak, nem ők működtetik az irodaházat. Azonban az apró szívességek, amiket megtettek, az teljes képet adott jellemükről.
   Határozott léptekkel ment át a másik helyiségbe, ahol három férfi fogadta. Ketten két oldalt álltak és a klasszikus dobtáras M1928 Thompson-t tartották a kezükbe.
   – Kell a feeling – mondta köszönés helyett az asztal mögött ülő fehér öltönyös alaknak, aki előtt az asztalon az ugyancsak fehér panama Stetson kalapja hevert aranyozott barna szalaggal. Miután alaposan végigmérte a két gorilla külsejű testőrt, a férfira nézett. – Miben segíthetek Mr.?
   – Hallott már maga Mr. Mustache-ról? Én pedig Mr. Martowsky vagyok.
   A végrehajtó, gondolta Dick.
   – Némi szóbeszédet, konkrétumokat nem.
   – Ez érdekes.
   Dick feszülten állt az asztaltól két lépésre. Erőltette az agyát, honnan a fenéből kellene ismernie ezt a Mustache-t. Talán valami kártya partiból, ahol hamis váltót hagyott? Vagy egy régebbi ügyfele, akinek még mindig nem végezte el az előleg felvételét követően a munkát?
   – Mr. Mustache-nak több üzleti érdekeltsége van a városban és annak környékén. Főként szórakozóhelyek, meg pár szálloda és egy kevés, nagyon kevés irodaház.
   Tehát ezért kellene rá emlékeznie. Mindig is érdekelte, miért szerepelnek bajszok az irodaház számlájának fejlécében.
   – Amennyiben az elmaradt bérleti díjról lenne szó, elég lett volna egy hivatalos felszólítás…
   – Nem arról van szó. És maga is jól tudja, hogy minden számlája rendezve van, hiszen az emeleti két szomszédja felváltva fizet ön helyett.
   A várt megkönnyebbülés végképp elkerülte. Kicsit meglepte, hogy a két kis mitugrász mert szólni a köztük lévő ügyekről, az meg pláne, hogy egy számára ismeretlen nagykutya sakkfigurái.
   – Engem az érdekel, Mr. Berk, hogy ki az informátora. Kitől kapta azokat az értesüléseket, amiket megtudott.
   – Detektív vagyok, és annak is nagyon jó. – Kezét nadrágzsebre dugta. Nem számított közelharcra, így viszont lazábbnak tűnhetett. A fehér ruhás elmosolyodott.
   – Lehet, hogy ez igaz, azonban a detektívek sem jósok, hogy egy varázsgömbből mindent kiolvassanak. Tehát valakitől kapnia kellett a fülest.
   – Nézd, nem kertelek. Gondolom átkutattátok a lakásomat, amíg Miss Stewart-nál voltam, a kocsimat is és nem találtatok semmit. – Tehát ezért nyílt nehezebben az ajtaja. – Őszinte leszek. Épp olyan jól tudod, ki a tégla, mint én. Már régóta sejted, de eddig nem volt rá bizonyítékod. Sosem képzelted volna róla, hogy elárulja a családot, de hát fiatalság bolondság. Az viszont mindig is elgondolkoztatott, hogy képes ilyen gyorsan felfelé kapaszkodni, ha így folytatja, maholnap ő lesz a fej.
   – Miért köpöd be őt? – kérdezte az asztal mögött ülő tettetett kíváncsisággal.
   – Hogy mentsem a bőrömet. Ha már nem tud szivárogtatni, nem jelentek veszélyt rátok nézve. A későbbiek során pedig még jól jöhetek. Egy magamféle szakember nem válogat a megbízások között, ha fizetnek érte, a rendőrök viszont elég részlehajlóak tudnak lenni a nyomozások során. Bizonyítékot meg mindenkinél jobban tudnak gyártani. Emlékszel még a Roger Roger ügyre.
   A másik csak bólintott.
   – Látod? Akár még jól is kijöhetünk ebből a szituból.
   Martowsky felállt. Kalapját elvette az asztalról, a fejére tette.
   – Mr. Berk. Önnek inkább kereskedőnek kellett volna mennie. De mindez nem számít. Most ügyesen eladta magát. – Felemelt egy névjegyet az asztalról, Dick szeme elé tartotta.
   – Ha szükségem lenne Önre, hívni fogom.
   – Már várom. A munka mindig jól jön.
   A fehér öltönyös kisétált az ajtón, kísérői kis késéssel követték, pedig esze ágában sem volt meggondolatlanul cselekedni. Ahhoz túl jól sikerült a beszélgetés Martowsky-val. Már csak azt kell kitalálnia, ki lehet a tégla Mustache-nál. Valamit nem vett észre, amikor a jelentéseket olvasta. Kell ott lennie egy névnek. És ki fogja ezentúl fizetni az iroda számláját? Még a végén több melót kell elvállalnia. Összeszedett mindent, amit magával akart vinni és távozott. Lent a recepciós ugyanúgy nem vett róla tudomást, ahogy eddig bármikor.
   Későn vette észre a közvetlenül a forgóajtó mellett álló két alakot, a hátulról érkező csapást pedig már csak érezte.
Share:

vasárnap, március 29, 2020

COVID-19 vs Spanyolnátha - Mindig ugyanaz

Anno a Spanyolnáthában olyan 17-20 millió ember halt meg, ami a jelen állás szerint a COVID-19 nevű koronavírus járvány során szintén előfordulhat. Mert hogyan terjed a vírus? Az interneten nagyon kevés olyan webhely van, ahol ne találnánk információt az új vírus terjedéséről. Azonban a legfontosabbakat kihagyták. A koronavírus terjedését legjobban a dilettáns állami vezetők és az emberi nemtörődömség okozza.
Vagyis elmondhatjuk egyik történetem pszichopata főszereplőjének klasszikus véleményét az egészről: "Mindig ugyanaz". - amit itt tudsz elolvasni (már ha erős idegzetű és 18 év feletti vagy)
COVID-19/Coronavirus

Share:

kedd, március 24, 2020

A festmény


Hazajött. Bármilyen halkan akarta becsukni az ajtót, az enyhe huzat meglebbentette a függönyt. Folytatom az írást. A szavak gyorsan építik fel a mondatokat, amelyek a fantáziám alkotta világból özönlik el a gondolataimat. Újabb karakterek gyarapítják készülő regényemet. Talán fél óra telik el, amikor megérzem a frissen lefőtt kávé illatát. Cseles, nagyon cseles. Tudja, hogy a kávénak nem tudok ellenállni. Különös alkalom ez a mostani. Még az újabb adag koffein sem képes elrángatni a történetem mellől. Rendületlenül gépelek tovább.
   Rég elmúlt éjfél, mire végre úgy érzem, ma már nem megy több. Ma már, ez olyan vicces. Az tegnap volt, ma már ma van. Egy kiadós alvás után újra belelendülök majd, hogy az eleven képeket mind kiadjam magamból és életre keltsem.
   A gépet bekapcsolva hagyom, ne menjen ezzel az idő, ha leülök elé reggel. Halkan felállok, átsétálok a hálószobába. A kávé az éjjeli szekrényen vár. Persze hidegen. Lefekvés előtt jól esik fáradt agyamnak. Valahogy a kávé frissítő hatása az alvásomra pozitív hatással van. Megmoccan mögöttem. Ránézek, látom, hogy szemeit résnyire nyitja.
   – Szia! Felébresztettelek?
   – Nem, még nem aludtam mélyen.
   Átfordul a jobb oldalára, hogy teljesen felém legyen. A takaró lecsúszik róla. Elkalandozó tekintetem nem kerüli el a figyelmét.
   – Észrevettem ám a csalást – emelem fel a mostanra kiürült kávés poharat.
   – Igen? Ahhoz képest sokáig oda voltál.
   – Képtelen voltam otthagyni.
   – Jó lesz?
   – Ó! Nagyon is. A legjobb, amit eddig írtam.
   – Mindre ezt mondod, amikor épp írod őket.
   – Mert így igaz.
   Nem kell látnom az arcát, hogy tudjam, mosolyog.
   – Inkább mesélj, milyen volt a cselló óra.
   – Nagyon jó. Sokat haladtam és még meg is dicsértek.
   – Na, ez szuper. Pezsgőt?
   A kispárna hirtelen veszélyes fegyverré változik kezében. A harc gyorsan véget ér, miután a rögtönzött fegyvert megkaparintom.
   – És miért voltál ilyen sokáig ébren?
   – Annyira felvillanyozott a dicséret, hogy ihletet kaptam.
   – Láthatom?
   Felült és szemérmesen húzza maga elé a takarót, mint aki egy idegen előtt ül. A reakció és ahogy itt van előttem, teljesen elbájol. Halkan felkuncogok. Észreveszi, mi váltotta ki vidámságomat és együtt nevetünk tovább.
   – Naaa – noszogatom –, mutasd meg!
   – De még nincs kész, még dolgoznom kell rajta.
   – Nem baj, nem megrendelő vagyok, hanem a pasid.
   – A pasim?
   Utálta ezt a szót. Kizárólag olyankor szoktam bevetni, ha eltökéltségemet akarom bizonyítani, hogy a felhozott témától nem tágítok tapodtat sem.
   Célt érek. Felém mászik, mellettem kel ki az ágyból. Megfogja a kezemet, úgy húz maga után. Az előszoba lámpa fényénél megcsodálhatom teljesen meztelen testét. Gyönyörű! Még mindig élvezem a látványt. Felmegyünk az emeletre. Az ő dolgozó szobája, vagyis inkább műterme ott van.
   Belépünk és azonnal megcsap a festékek, hígítók és egyéb. általam nem ismert anyagok illata. Három állvány áll a szobában. Kettőn már kész, de még le nem szedett alkotás, a harmadik letakarva. A tető ablakon át a Hold fénye pont rá világít. Nincs telihold, de az ég tiszta és semmi nem akadályozza, hogy az ezüstös fény beborítsa azt az egy négyzetméternyi területet.
   Előre enged, hogy én hajtsam félre a vászonról a rongyot. Ami feltárul előttem ...
   Álltam az állvány előtt szavak nélkül. A színek és formák olyan kavalkádját látom, amit addig elképzelni sem tudtam. A hatás, mint amikor a zene egészen a csontomig hatol és a hideg rázza ki az embert. Átkarol hátulról. Ez ad erőt, hogy ne rogyjak össze. Minden erőm elszállt.
   Megfordulok, a szemébe nézek. Látom benne a türelmetlenséget. Ő is tudja. A vásznon lévő alkotásban felszínre jött az, amire mindig várt. Beharapja az ajkait, a szavaimra vár.
   – Ez. Csodálatos – fakadok ki.
   – Tényleg?
   Válasz helyett leereszkedem. A szám érzékenyen érinti a hasát. A köldöknél kicsit elidőzök.
   – Nee, ne itt! – kérlel.
   Válaszom egyszerű. Megfogom a kezét és lehúzom magam mellé. Óvatosan a padlóra fektetem. Nem engedhetem, hogy ez az érzés elszálljon. Akarom. Azonnal.
Share:

péntek, március 20, 2020

Cyberpunk - zene

Nagyon régóta tervezem, hogy írok majd cyberpunk sztorikat. Még nem jött el az ideje, bár az alapötlet már megvan. Ezzel a zsánerrel már nagyon régi a kapcsolatom, egészen visszanyúlik William Gibson első regényéiig és a Blade Runner filmig. A szerelem azóta töretlenül tart.
   Többször felhoztam a témát, hogy az írásaim során szokásom zenét hallgatni. A történetet még nem kezdtem el írni, azonban a zene, amit hallgatni fogok közben, már megvan. Ezt szeretném most megmutatni nektek.
Cyberpunk

Share:

kedd, március 17, 2020

A szerelemért



A verejtékben gazdag estén mozdulatlanságba dermedt az idő. A csupasz égen ezernyi szentjánosbogárként tündöklő csillag fényét tompította a korongot formáló Hold. A Nap hőjét visszaadó jótékony utak kövei pihenni tértek, az őket taposó lábak, paták és gyötrő kerekek nyugodalomban várták a reggelt. Ki ágyban, ki kamrában, ki istállóban vagy a szabad ég alatt az utcán. Fáklyákkal sétáló rendvigyázók bőrtalppal némított csizmáikkal keresték a rossz úton járókat.
   Az ablak alatt osonó árnyak megzavarták az éjszaka egyhangúságát. Halk neszeikkel, és a tompa homály felkavarásával enyhe fodrot keltettek a mindent kitöltő holdfényben.
   Sietős mozdulatok, a kapkodás teljes nélkülözésével járták begyakorolt táncukat. Egy csepp olaj, egy kis fordulat a zárban, a kincseket rejtő ajtó hangtalanul tárult fel. A kiáramló illat megrészegíthette volna őket, ha maguk jelentéktelen élete nem eme falak között edződött volna könyörtelenné. A sötét ruhás alakok eggyé váltak az éj színeivel, agyukban őrzött képek segítették lépteiket. Nehéz nyári szellőként suhantak végig a folyosókon, át a csarnokon - ahol nappal nők százai járják táncaikat -, egészen a kiválasztottak terméig.
   Ajtó helyett áttetsző selyem állta útjukat. Botor kalandor könnyedén hajtaná félre és lépne mögé. Ők ketten tudták, hogy csalóka látszat a védtelenül hagyott terem. Nem megfelelő érintéssel, földöntúli lárma élesztené fel a falakba bűvölt őrizőket.
   Észrevétlen egy durva mozgású alak tornyosult mögéjük. Felé pördültek, de a kezükbe röppenő mérgezett halálok nem csaptak le, amikor felfedezték a termek eunuchját. Szövetségesük meglepte őket, ez a tény fájó gondolatokat szült bennük egy homokszemnyi időre. Az eunuch előrelépett, jelekkel tarkított kezével félrehúzta a selyemajtót, és szabad utat engedett nekik befelé. Egészen addig nyitva tartotta a csodák termébe vezető átjárót, míg a fekete selyembe öltözött északi szépséget ki nem hozták onnan.
   A nő kecses mozgása nyomán, a combnál és felkarnál szétnyíló ruhája alól elővillanó bőréről visszaverődő ezüstös-fehér fény ragyogta be léptei nyomát. Arcát fekete kendő takarta, egyedül a barna szemekben tükröződő szabadulni vágyást olvashatta le az őt köszöntő régi ismerős, az eunuch.
   A két árny kényelmetlenül fészkelődött, fejükben peregtek a képzeletbeli homokszemek, amelyek apránként gyűltek össze és hordozták a katasztrófa ígéretét.
   A férfi és nő nem mozdult. Rég elfeledett érzések bénították meg őket. A kopaszra borotvált, csupasz mellkasú férfi büszke és igéző tekintete maradásra késztette a szabadságra áhítozó nőt. A férfi borostás arca, és a fájdalomtól elhomályosult szemei ismerősnek rémlettek. Halvány derengés élesítette ki benne a képet. Szakáll nélküli markáns arc és hosszú haj. A szemek akkor még élettől telt vidám lelket mutattak. A testével együtt változott a lélek. Egykor ez a férfi érte harcolt, a kezéért. Akkor dagadó izmokkal, most hordószerű hassal állt előtte.
   Könnyed és szabad életet ígért az a férfi száj. Kincsekkel halmozta el, elé terítette Dél féltett vagyonát. Aranyat, gyémántot, egzotikus ételeket és állatokat; a világok legjobb borát, szolgák hadait. Az érte dobogó szív mindent megadott, amit a nő kívánt. Még többet is, mert a nő nem kívánt mást, csak a férfit és annak oltalmazó karjait.
   De a férfit irigyei elárulták. Tőrbe csalták és rabláncra verték. A szépséget, akiért szíve vert, egy déli szultán háremének féltett kincsei közé zárták. Onnantól nem kívánt mást a nő, csak a szabadságot.
   Egy pompás fehér mén lépdelt be a csarnokba. Patái keltette zajra több fül összerándult. Az álmokból visszabotorkáló háremhölgyek vánszorgó tudatukat tompítani igyekeztek. Amiről nem tudnak, azért meg nem büntethetőek. Hiába. A ló nagyot nyerített, ezért az első ébredők ajkát elhagyta az első kiáltás: Riadó!
   A két árny megelégelte a tétlenséget. A feketébe bújtatott szépséget nyeregbe segítették, és a kert felé nyíló kétszárnyú, rózsákkal díszített vaskaput szélesre tárták előtte. Harcosokat megszégyenítő ügyességgel vágtatott át a kerten, az ember magas kerítés előtt egy pillanatig sem tétovázott, úgy ugratta át felette a lovat. Az első érintés óta érezte a csodás állat erejét, hogy mire képes. Egyé olvadt vele, és szárnyaló pegazusként hagyták maguk mögött Dél hercegének rózsa illattól tömény hálótermeit.
   A férfi mozdult utána, hiába tudta, a lépést nem tarthatja a paripával. Egy tarkóra mért erős ütéstől a csodás éjszakai fény semmivé foszlott, és sötét kábulatban hanyatlott a földre.
   Erőteljes rugdosásra ébredt. Felette a vezír testőrparancsnoka.
   – Talpra, te! Mihaszna eunuch!
   Újabb rúgás érkezett a bordái közé. Férfias pontjait azért hagyta ki a fegyverben pompázó rémalak, mert tudta, hogy hiábavaló időpocsékolás lenne.
   – Beszélj, te beste kurafi! Ki vele, mi történt!
   – Leütöttek, főtiszteletű.
   Amennyire tudta, hangját megremegtette, hamis alázat képzetét keltve. Megerősítésként szemeit a földre sunyta, és elfúlón bocsánatfélét dadogott.
   – Hogy az istenek rogyasszák rád az eget! Segíts a keresésben, különben véged.
   Izmai megfeszültek, robbanni készült. Feltörő haragját lenyelte, mert ügyködésével kedvese útját segítette. Iparkodott a kertben sürgölődő őrök megsegítésére. Leírta a támadókat: egy vörös óriás, bozontos szakállal, mellette egy alacsony vézna kopasz, aki botra támaszkodva járt. Több se kellett a jól szervezett katonáknak, fertályórán belül minden járőröző ismerte a leírást.
   A kereskedők negyedétől a falon kívüli karaván táborig tűvé tették az összes vélt és valós rejtekhelyet.
   A férfi némán nézte, ahogy a szeretett lénytől egyre távolabb terelte őket, míg maga óvatosan közelített a város falán tátongó réshez.
   Hízott, állapította meg. Kilenc hónappal ezelőtt kényelmesen préselte át magát a kibontott falrészen, most a hasát behúzva, nagy nehézségek árán tudott átfurakodni. A női bájak és kéj élvezete mellett, lemondhatott a kidolgozott izmos testről.
   Kielégítetlenül maradt férfi vágyai adtak erőt neki, hogy minden, kínokkal teli napot átvészeljen eunuchként. A fehér lovon ülő fekete árny egyre távolodott. Hiába kifogástalan állóképessége, acélos akaratereje, álmának vágya örökre elhagyta őt. A könnyű léptű fehér mén egyetlen nyomot sem hagyott, lovasával együtt a szelek szárnyán kelt át sivatagon.
Share:

kedd, március 10, 2020

Távirányító

(A bőr alá beültethető és 16 évig működőképes távirányítású fogamzásgátló chip készült – forrás: SG.hu)

   – Ö … figyelj! … Várj … már!
   A lány kibontakozott a fiú szoros öleléséből és próbált egy kis teret létrehozni a két izzadt test között. A felhevült barátja azonban képtelennek tűnt megállni, folytatta a heves ostromot, és igyekezett a lehető legjobb pozíciót felvenni.
   – Igen? – vetette azért oda a fiú.
   – Nálad a telefonod?
   – Igen – lihegte a hullámos haj mögött rejtőző fülbe.
   A rohamot újult erővel indította, az ösztön pumpálta hormonok elködösítették elméjét, vele együtt minden értékítéletét.
   – Van rajta egység?
   A lány megint sikertelenül igyekezett kibontakozni az izmos test ölelésből, menekülni a vészterhes véget jelentő beteljesedés elől. A srác csak ennyit nyögött ki a fogai között.
   – Előfizetéses.
   Végre sikerült a férfi test bódító feromonjaitól elég távolra ülnie, hogy a kese hajú szerelme szemébe nézhessen.
   – Ide adod egy kicsit? – kérdezte a lány.
   – Most? Nem folytatnánk? – Azzal a barátnője mögé ült és lágy csókokkal indult felfedezőútra a nyaktól lefelé, a gerinc vonalát követve. De az a kezével elhessegette.
   – Ne! Várj! Csak pár perc.
   – Nekem annyi elég – röhögött fel a fiú. Erejét kihasználva két-vállra fektette a lányt, a nyakát kezdte harapdálni.
   – Állj! – kiáltott rá. – Akkor ide adod vagy nem?
   – Oké, nesze.
   Laza mozdulattal dobta az ölébe, majd duzzogva leült az ágy sarkára.
  – Most mit csinálsz? – kérdezte a lánytól. Az fel sem nézett az arcát megvilágító képernyőről, halkan válaszolt.
   – Nem baj ugye, ha egy appot telepítek?
   – Milyen appot? 
   – Á! Semmiség, csak egy távirányítósat – felelte zavartan.
   – Mit akarsz távirányítani?
   – Az éjszakánkat, te hülye.
   Még pár mozdulat. A válasz sms megérkezett, a karjába ültetett kis eszköz rövidet rezgett a bőre alatt. Mosollyal teli arccal fordult a még mindig durcás fiú felé.
   – Kész. Most már jöhetsz – nyújtotta ki karjait, hogy mihamarabb magára húzhassa a barátját.
Share:

vasárnap, március 08, 2020

Mert te csak ülsz

   
   – Te soha nem küzdesz értem.
   – Ez nem igaz. Küzdök érted.
   – De nem teszel semmit.
   – Miért? Mit tegyek?
   – Nem tudom. Bármit.
   – Az elég tág fogalom.
   – De csak ülsz itt egész nap és nézel magad elé, esetleg egy-két szót, mondatot elejtesz.
   – Ennél többet nem tehetek. Azt mondtad nem hiszel nekem. Akkor mivel bizonyíthatnám be, hogy nincs igazad?
   – Mondjuk tettekkel.
   – Abban nem tudok hazudni? A tettek nem lehetnek hamisak?
   – De igen, csak…
   – Semmi csak. Most hiszel nekem vagy nem? Ha hiszel, akkor tettek nélkül, a szavaimnak is hinned kell.
   – De annyi mindent írtál, mondtál, nem tudom mit higgyek.
   – Csak azt, amit neked írtam és mondtam. A többi nem számít.
   – A többi nem?
   – Nem, csak te.
   – Ezt, hogy higgyem el?
   – Sehogy. Mit érzel? Amit érzel, az mit mond számodra? Felnőtt ember vagy. El kell tudnod dönteni, mit akarsz az érzelmeiddel kezdeni. De hagyhatod az eszedet is győzni és majd életed végéig gondolkozhatsz: Vajon mit vesztettem.
   – Nem tudom mit érzek.
   – De tudod, csak félsz beismerni, mert azzal elárultnak érzed magadat. Az eszedet árulod el vele, hogy amit gondoltál, az mégsem igaz, hanem amit érzel, az a valóság és ezt cudar nehéz beismerni.
   – Te beszélsz? Te mit érzel?
   – Én tudom, mit érzek és nem gondolkozom az érzéseimen. Nincs mit. A körülmények mellékesek, az érzelmeim nem változnak meg tőle.
   – Hihetek neked?
   – Ne nekem higgy, hanem az érzéseidnek.
   – Félek.
   – Az jó, akkor ébredezel. És még fájni is fog. Az érzések mindig fájnak. Ez a világ rendje.
   – És most mi lesz? Ha inkább az eszemre hallgatok és nem az érzéseimre?
   – Akkor kilépünk ebből a házból. Hátrahagyjuk, itt az erdő közepén. A mókus is hiába vár majd a tornácon minket. Lesétálunk a tóig. Ott bemerészkedünk a vízbe és vagy együtt fordulunk vissza, vagy egyikünk vizesen kecmereg ki a túlparton új életet keresve magának.
   – És a másik?
   – Ő örökre elvész, vagy felébred végre.
   – És ezt te csak ilyen nyugodtan mondod?
   – Változna, ha idegesen, kétségbeesve, esetleg sírva mondanám? Hihetőbb lenne a mögötte megbúvó érzelem?
   – Nem, azt hiszem nem.
   – Megint csak hiszed? Állandó kételyek. Tényleg ennyire nehéz kimondani, hogy nem vagy már szerelmes belém?
Share:

Népszerű bejegyzések

Címkék

#KoalaComeback 2Chellos 2D A Kelet csodálatos zamata action platformer game Aegon Targaryen Aerys II Targaryen Anna és Gábor Arya Stark audiofile Az életem Bob Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál BUÉK China Miéville Christopher Moore cikk coronavirus covid-19 Cthulhu cyberpunk csillagközi utazás Daenerys Targaryen Disney döbbenet Drogon Dverek vadászat e-könyv Edgar Allan Poe Eltörölve Ernest Cline erotika Evelin Ezt olvastam fantasy férfi: Névtelen Gamelab Gaura Ágnes Grey Worm H. P. Lovecraft Henry Fielding Hermann Hesse hibernálás hihetetlen Honfy Ágnes horror humor időutazás Ilke Író vagyok Irodalmi Jelen jelenet jelenetpályázat Jens Lapidus Joanna Lannister Johnny Pepper Jon Snow jövőbe látás kávé kiméra Kín King Rat Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij koronavírus krimi Larkin Poe Marcus Aurelius mesterséges intelligencia middle age miközben misztikus fantasy Murakami Haruki naplóírás Natsuo Kirino Niccolo Machiavelli nincs életem Noir non-fiction nőnap one minute's Oscar Wilde Patkánykirály ponyvatörténet projekt psycho thriller pulp pulp fiction Raymond Chandler Ready ​Player One regény Regénytár Rejtő Jenő részlet romantikus science fiction scifi.hu Self'rait Sir Plump sorozatok spanyolnátha Stefan Zweig suicid Sütő Fanni szarkazmus szép irodalom Szerb Antal Szex receptre Szürke Féreg Tatjána The Black Aether thriller tízmásodperces történetírás Trónok Harca Tyrion Lannister Tyrion Targaryen Tywin Lannister Valami kezdődik véradás Vértelen Hold Wágner Szilárd Wágner Sztorik zenéreírok

Első típusú találkozás

Név

E-mail *

Üzenet *

rendetlen lista

egy félpár zokni - koszos - sniff. sniff - és büdös.
egy kar, egy láb, egy kis csipetke.
zacc,
szemérmetlen ajak,
egy másik, ez nem csóka, jellemfejlődésről okít - és eszembe jutá a világ irodalmának összes olyan klasszicizálódott és korszakalkotó regénye, ahol semmilyen jellemfejlődés, de még jellem sem volt a színen;
egy csupasz nő,
még egy csupasz nő,
használt óvszer - csak egy??!!!,
nem, megvan a többi is,
újabb nő, ez nem csupasz, hanem a Jolika a szomszédból, az postát hozta
naná, hogy kukkolni jött, mi másért? naná - ahogyan a csók is nyálas;
mi van még,
ja, igen. Ponyvatörténetek, avagy Wágner összes,
egy fotel és szivar, lámpafény, füst. egyik kézben a könyv, másikban whiskey
akkor kezdjük!

szerzőtámogatás