Ponyvatörténetek röviden, hosszabban és nagyon fárasztóan

csütörtök, október 11, 2018

Megjelenés: Találkozás a végtelenben - Regénytár

A Regénytár oldalán megjelent a Találkozás a végtelenben című történetem.

"Andrea a telefont nézte. A mai napon a magánnyomozótól érkezett e-mailben ott van az, amit évek óta kutatott, most még sincs bátorsága felemelni a kézibeszélőt és a számot beütni.
  Mély levegőt vett, majd a kézibeszélőt felemelte, egymás után nyomkodta a gombokat. Kicsöngött. A harmadik csöngés után egy vidám férfi hang szólt bele.
  – Halló!?
  – Jó napot! – kezdte félénk hangon – Szabó Andrea vagyok.
  – Igen? – kérdezte türelmetlenül a férfi.
  – Ön Nagy Zoltán?
  – Igen. Segíthetek?
  – Elnézést, hogy zavarok és bocsánat a zavarásért, de azt hiszem mi testvérek vagyunk. – Most már megnyugodott. Kimondta, nincs visszaút. Bármi is történik ezután, már nincs mitől félnie."

Share:

szombat, október 06, 2018

Mire gondol a költő?

A legtöbbször szeretnénk tudni, mire gondolt a költő. Vajon mire is gondolhat? Főleg szerelmes verseknél.
Brit tudósok a költők gondolatai által keltett agyhullámokat hosszas klinikai kísérletekkel sikeresen jelenitették meg képként.
Az eredmény a közvéleményt sokkolta, míg a költők örvendeztek, hogy a műelemzők végre nem fogják tudni félremagyarázni, amit írtak.

Share:

szombat, szeptember 29, 2018

Kedves Naplóm! #11

Kedves Naplóm!

Megint gondolatmenettel zargatlak érzelmek helyett. Nem tehetek róla, kevés dolog van már, ami érzelmeket vált ki belőlem.
  Azon gondokoztam, hogy az olvasó emberek igénylik, hogy egy történetben jól elkülöníthető legyen a jó és a rossz. Amennyiben ez az éles határ nincs meg, megzavarodik, nem igazodik ki a történeten. Nem azt mondom, hogy képtelen a gondolkodásra, azonban mégis felmerül bennem a kérdés, ha nem képes kilépni a sémák közül, akkor valami mégsem stimmel.
  Az is megfordult a fejemben, hogy olyan történetek, ahol nincs elkülöníthető jó és rossz, azért okoz zavart, mivel olvasás közben azonosságot vélünk felfedezni a rossz karakterrel, és némi visszatetszést keltő eltérőt a jó karakterrel. Ez pedig nem engedi az olvasót azonosulni, nem képes elvonatkoztatni a saját lelkivilágától, és külső szemlélőként tekinteni a történtekre, ahogyan az életben is tesszük a körülöttünk zajló eseményekkel. Ott valahogy könnyebben megy, hogy ne kellejen beleképzelnünk magunkat mások életébe. Simán átlépünk emberi sorsok felett, egyáltalán nem keressük az azonosságot, hanem külsőségek alapján inkább előítéleteket fogalmazunk meg, és távolságot tartunk.
  Ez is oka annak, amiért megzavarja az olvasót, ha nincs jól elhatárolható jó és rossz egy történetben. A fenti gondolatsorban elsődlegesen karakterekre vetítettem le, azonban a jó és rossz bármire érthető. Eseményre, körülményre, érzésre stb.

Share:

szerda, szeptember 26, 2018

Az ihlet

Sokan sokfélét írnak, mondanak eme megfoghatatlan tüneményről, amely az alkotó ember gondolkodását, tetteit vezérli. Égi lények, angyalok, szellemek, valós személyek, érzelmek indítják útjára azon apró rezdüléseket, amelyekből aztán összeáll egy kép, vagy egy kezdő mozzanat, ami az egész alkotás váza lesz a későbbiekben.
  Itt jön a ravasz és fogós kérdés, mi az ihlet? Tömören: Az élettapasztalatod.
  Kicsit bővebben, az élettapasztalat esszenciája, ami mindig bennünk munkálkodik, akár tudatában vagyunk, akár nem. Minden hatás, ami ér minket egészen a fogantatásunk pillanatától a mindennapok folyamán, elindít bennünk valamit. Olykor azonnal, néha csak sokáig szunnyad a mélyben, és a megfelelő alkalomra vár, hogy a felszínre törjön. Mindig is ott volt, csak valamiért elkerülte a figyelmünket, vagy egyszerűen annyira a mindennapjaink részese, hogy fel sem fogjuk a létezését. Ahogyan a légzésünket sem vesszük észre, mégis automatikusan tesszük. De a tudatos viselkedésre is figyelemmel, nem kell minden lépésünkre odafigyelni, megy az magától. Az ihlet ugyanilyen. Nem várni kell, itt van az velünk állandóan. Ahhoz, hogy felbukkanjon, cselekedni kell.
  Az írás esetén, írni, amikor csak idegileg elég pihentek vagyunk. Vagy éppen azért, mert valamilyen feszültséget – legyen az negatív vagy pozitív érzelem – jó kiírni magunkból. Ezek a későbbiek során meghálálják a fáradozásainkat, mert képessé válunk a szándékaink szerint előhívni az ihletet, ezáltal sosem hagy cserben minket.

Share:

kedd, szeptember 25, 2018

Ezt olvastam: J. Goldenlane - Éjfél

Amikor elkezdtem olvasni, kicsit furcsa volt. Azonban pár oldal alatt rájöttem, megint egy olyan regényt tartok a kezemben, ami J. Goldenlane sokoldalúságát hivatott bizonyítani. Nálam pedig ez nagy szó, amikor egy író nem kizárólag a saját toposzán belül tud alkotni. Márpedig ez a regény eltér a megszokott Goldenlane poszt-rejtői stílustól. Szerencsére!
De hogy a történetről is írjak.
Jó!
Bővebben: Nagyon jó!
Az eddigi legjobb, amit tőle olvastam.
Az különösen tetszett, némi idő kellett hozzá, amíg eljutottunk a konfliktushoz. Viszont maga a konfliktus… Hát az egy csoda 😃 Nekem nagyon tetszik.
Azt tudom mondani, aki szereti a vámpírokat, de már torkig van akár a klasszikus Bram Stoker-féle, akár a new wave-es Alkonyattal és társaival, annak ez a regény kimondottan ajánlott.
És basszus! Valahonnan a XXVII. – XXVIII. fejezettől kezdve már észre sem vettem, melyik fejezetnél tartok 😄 (amúgy XCII. fejezetes 😋 )
Ha díjakat lehetne osztani a szereplőknek, azt kell mondjam, Tom a legjobb mellékszereplő díjat megkapná tőlem. Nekem ez a karakter tetszett a legjobban. Vele akár egy magándetektvítes sztorit is szívesen olvasnék.
J. Goldenlane - Éjfél (Alexander Nyikolajevics Szumarokov)

Share:

szombat, szeptember 22, 2018

Kedves Naplóm! #10


Kedves Naplóm!

Tudom, kicsit elhanyagoltalak, elmaradtak az Isteni kinyilatkoztatások (lásd: Kedves Naplóm! #1). Nem kérek elnézést, elvégre én vagyok a te Teremtőd, nélkülem nem is léteznél.
Ma rendszereztem a dolgaimat, mivel nem találtam egy Bluetooth-os billenytű leírását. Ami azért kell, mert a billentyű az istennek sem akar csatlakozni a géphez. Természetesen nem találtam meg, és a csatlakoztatást sem sikerült megoldani. Lehet, nem is a próbálkozásokkal van gondom, hanem valami OS beállítás.
Igazából a lényeg, hogy a pakolgatás közben találtam egy füzetet, amiben gyakoroltam a bal kézzel írást. Azért gyakoroltam, mert én balkezesnek születtem, azonban le lettem szoktatva róla. Az eredmény nem rossz. Ha nem akartam volna mindig olyan tempóban írni, mint jobb kézzel, még szépnek is nevezhető lett volna. És az se semmi, amiket írtam. Nem volt előre elgondolt szöveg. Azt írtam, ami éppen bevillant.

Íme:

A felhők alatt kuksolokMiközben zenélnek az angyalok
Lábamat lógatom, a múltamat foltozomSzememben könnyekkel a jövőmet csorgatom

A kék égen járok táncot, alattam a felhő ropog
Cipőm koppan vagy hatot
Az eső elől elfuthatok
Bolondos kedvem eddig tartott

Verset bal kézzel csúnyán írok

Hó csikordul
sarka alatt préselődött
ahogy apró lába
halkan toppan

Táncra perdült
csendben, gúzsban
ringatózott oda-vissza
vízben állva


Ara pirult
fényes naptól sütött
kulccsal kézben
bárkán ülve

A bal kézzel való írást megtanulni legalább akkora baromság, mint rovásírással a személyit aláírni. Egyetlen előnye a rovásnak, hogy lehet balról jobbra és jobbról balra írni. Így a bal kezesekkel nincsen kibaszva.

Az éjszakák meztelen igazsága az álmokban rejlik. A takaró védelmében, a melegben elbújva lessük vágyaink alkotta képekeit. Pergő percei nehezen érthető szimbólumok százait villantja fel. Értelmúket azonban alaposan elrejti.
Boldognak képzeli magát az, ki érteni véli.

Alkonyatkor elmegyek
hajnalban veled ünneplek
A fárasztó betegeskedés helyett inkább figyelj arra, hogy egészséged jó legyen. De közben arra is, hogy szép legyen. Ars Magica könyvön írok, ami nem segít abban, hogy szépen írjak. Sem helyesen. Mert rosszul választottam el egy zót. Közben a tv-ben a Star Trek Nemezis című része megy.
A szemem nem túl jó ma. Így nem tudom, mennyire fogok ma tudni haladni bármerre. Viszont most legalább a balkezes írást gyakorlom.
A kiabálás vajon hányszor oldotta meg a vitákat?
A fil vicces. Egy romulán mióta veti be bájait, hogy eredményt érjen el.

Holnap után már nem jövök.

Izzik a galagonya, futa kocsi. A postakocsi szállítja az utasokat és a leveleket a vadnyugaton.
Vadnyugati prériben egy cowboy lovagol, az oldalán egy pisztoly smasszerol.
Olyan nagy az agybaj nálam, hogy az már fájdalmat okoz. Mert a felkelő nap már kevés a D-vitaminhoz. Szemüvegben Sümegben, s nincs rés a szövegben. De jó! Nincs hó.

Panasz dalom, a seggem lyukán kifingatom. Görbe bottal ütöm a fejed, mert késtem pár percet. A forró leves lassan hűlik, fogak közt szürcsölik. Megvárom míg ehető lesz, hogy aztán jöjjön a szagos nesz. Ha a bal kézzel írás ilyen jól megy, a regényedhez is legyen türelmed. Az Időm nem ért véget megérdemli a törődést, ahogyan a többi is.
Csak írj minél többet!

Minden nap, minden egyes percében ott rejlik az titok, amiért az felkel reggel és folytatja a monoton, mégis színes életét. Boldog tudatlansága vezeti el, a filozófusokat megszégyenítő felismeréshez. Egyszerű logikájuk olyan, mint az univerzum. Amely külső irányítás alatt, vagy öntudatára ébredt önnön létezésének. Ezért, hogy megismerje önmaga működését, reprodukciót hajtott végre.

Harmat szellő esik egy csepp a virágra, mátkám szakajtott bimbajára.
Logó orral nehéz az élet, téged mégis feleségül vennélek. Aranyifjúságom rég oda van, pénztárcám vele együtt apadt. Mátkám leszel s támaszom, a pap várja a válaszod.
Háromszor mondhatsz kérésemre nemet, negyedszerre nyakadra tekerem a kötelemet. Szóval kuss a neved, fog hát szerelmetes kezemet.

Legyszebb öröm a söröm. Mivel én nem sörözöm, ezért máshol keresem az engem élvezettel eltöltő önzetlen tevékenységeket. Arra kell még rájönnöm, hogy ugyanezt az altruista viselkedést a hozzám közelállók felé, miért nem alkalmazom gyakrabban. Szeretem őket, mégis számukra a legnehezebb a kimutatnom, amit érzek.





Share:

vasárnap, szeptember 09, 2018

Kedves Naplóm! #9

Kedves Naplóm!

Sokan úgy vélik az életmódom alapján, hogy semmibe veszem a nőket. El kell szomorítsam öket, ez egyáltalán nem igaz. Tisztelem a nőket, az érzéseiket meg különösen. Kizárólag kereslet-kínálat alapon létesítek alkalmi viszonyokat.
Én nem határozom meg, mikor mit csináljon. Támogatom abban, amibe belekezd. Mindezek mellett azt sem várom el, hogy a konyhában töltse az idejét.
Kimondottan szeretem a határozott nőket, akik tudják mit akarnak. Akik mindenből ki tudják hozni a maximumot.
Számomra nem szexuális tárgyak, nem kizárólag a szexet tudom velük elképzelni. Eddigi életemben jóval több nővel volt inkább baráti, mint erotikus kapcsolatom. Még ha ez hihetetlenül is hangzik.
Mindezekből látszik, egyáltalán nem veszem semmibe a nőket.
Az viszont sokkal többet jelent, hogy mindenki abból ítéli meg a másikat, amit lát belőle, és nem abból, hogy részese lenne az életének. Ez mindig elkeserít.
Vannak napok, amikor azon gondolkozom, miként lehetne elérni, hogy az emberiség levetkőzze ezt a viselkedést. Mivel lehetne rávenni a többséget, talán a tetteket is figyelembe kellene venni a szavak mellett. Ezt még tovább lehet árnyalni azzal, a tettek sem adnak teljes képet valakiről, ha nem ismerjük tetteinek okait. Erről egy film jut eszembe, apám kedvence volt. Abban volt ez:



Félre ne érts. A tettek mögötti okok sohasem mentségek. Ahogyan a megértés esetén sem kell feltétlenül elfogadni a történéseket. De talán kicsit segít a másikat jobban megismerni. Talán, amennyiben nyitott vagy a világra és nem kizárólag te magad vagy a központi figura az életben.

Amikor az úgynevezett írói válságban leledzek, rendszeresen átolvasom azokat a történeteimet, amelyek még megírásra várnak. Nem titkolt vágyam, hogy olvasás közben feloldódjon a blokk, ami megakadályoz abban, hogy írjak.
Most is sikerült egy kellemes sci-fi történetet előkotornom. Olvasás után mindig tele vagyok energiával, ám ez nem mindig billent át azon a nehézségen, hogy amikor le kellene ütnöm a billentyűt, semmi. Se kép, se hang, se gondolatok, amelyekből létrejöhetne a történet.
Share:

rendetlen lista

egy félpár zokni - koszos - sniff. sniff - és büdös.
egy kar, egy láb, egy kis csipetke.
zacc,
szemérmetlen ajak,
egy másik, ez nem csóka, jellemfejlődésről okít - és eszembe jutá a világ irodalmának összes olyan klasszicizálódott és korszakalkotó regénye, ahol semmilyen jellemfejlődés, de még jellem sem volt a színen;
egy csupasz nő,
még egy csupasz nő,
használt óvszer - csak egy??!!!,
nem, megvan a többi is,
újabb nő, ez nem csupasz, hanem a Jolika a szomszédból, az postát hozta
naná, hogy kukkolni jött, mi másért? naná - ahogyan a csók is nyálas;
mi van még,
ja, igen. Ponyvatörténetek, avagy Wágner összes,
egy fotel és szivar, lámpafény, füst. egyik kézben a könyv, másikban whiskey
akkor kezdjük!

szerzőtámogatás