Ponyvatörténetek röviden, hosszabban és nagyon fárasztóan

péntek, április 19, 2019

Remények

A forró aszfalt csipkedte a talpamat, az égen a nap már a horizont felé közelített. Erejét hátrahagyva búcsúzott a tájtól, ahol az árnyak ráborultak a vidékre. Egyre csak nyúltak, míg végül az első csillagok már pusztán a homályt, megint később a sötét ürességet ragyogták be. Picinyke fényük ezen a holdtalan éjszakán ártalmatlanul csordult le az éjfekete pajzsról.
   Az országút mentén füves dombok, néhol fa vagy cserje szakította meg a lágy földhullámokat. A felélénkülő szélben susogott, hajlott, állatok neszét rejtette a növényzet. A csendet várod, mégis megélénkül körülötted minden. A nyüzsgés nagyobb lett, ahogy a levegő egyre jobban hűlt. Most már éreztem én is, dideregve húztam össze szakadt ingemet.
   Tekintetem az égre emeltem, mivel a sötét tájat hiába kémleltem. Fent magasan, szivárvány színek kavarogtak, hosszú folyót alkotva halvány fátyolként hullottak alá, de a talajt sosem érték el. Szememet a cikázó áradatról le nem véve tettem egyik lépést a másik után. Az irányt nem téveszthettem, mert a meleg út szinte vezetett.
   Végül a nyakam nem bírta tovább, és tekintetem elszakítottam az égi fényjátéktól, majd ismét a körülöttem lévő láthatatlan világra figyeltem. A tücskök hangos koncertje versenyre kelt a suttogó füvekkel, fákkal és bokrokkal. Néha világító szempárokat láttam, amelyek engem néztek. Érezték rajtam, hogy nem ide tartozom. A szagom, a testem idegen számukra, ezért tisztes távolságot tartottak. Idejükből nem futotta, hogy megismerjenek. Hisz az idő rohant, és igyekeztek mihamarabb jóllakottan hazatérni. Holnap, vagy talán azután. De addigra már messze leszek. Amíg a lábam bírja, hosszú távokat leküzdve haladok előre. Cél nincsen, egyedül remények, hogy: egyszer a csillagokat elérem.

Share:

hétfő, április 08, 2019

Író vagyok, nincs életem - részlet: Emlékek

"Sokan állítják, hogy a különleges dolgok megmaradnak az emlékeinkben egy életen át. Ezt cáfolnom kellett többször is. Például amikor egy régi, nagyon kedves ismerősöm megemlítette, hogy a tengerben szeretkeztünk. Minden részletet elmeséltettem vele, azonban hiába, az emlékek nem jöttek elő, és még csak "aha!" érzés sem futott át rajtam. Hogy ez az emlék miért különleges? Mert tudomásom szerint senki mással sem szeretkeztem a tengerben, de semmilyen szabad ég alatt lévő vízben sem. Vagy rosszul emlékszem és tucatnyian jelentkeznének, hogy de igen, velem, velem és velem."
Wágner Szilárd: Író vagyok, nincs életem

Ha érdekelnek további részletek a ki-tudja-mikor-lesz-kész regényemből, akkor kattanj rá! 😎
Share:

péntek, március 08, 2019

Nőnap

Boldog Nőnapot! - Wágner Szilárd


A nőnap egy nagyon fontos nap. Ezen a napon, mi férfiak, különösen odafigyelünk rájuk. Mert ez a nap az övéké. Ahogy az ő engesztelésükre alkottuk meg a Valentin napot és az anyák napját. Ilyenkor kifejezzük hálánkat, ilyenkor éreztetjük velük, hogy mennyire nélkülözhetetlenek. Nekik ennyi elég.
   Kettő, maximum 3 nap az évből, ami csak az övék, míg a többi napon azt teszünk velük, amit akarunk.
   Most ne akadj ki, akár női, akár férfi olvasó vagy, mert ez így van. A legtöbb férfi ezzel a pár nappal letudja gyengéd érzelmeinek kimutatásának kötelességét, az év többi részén pedig a nő helye a konyhában és Kuss a neve.
   És itt jön a képbe egy kis utópia. Egy olyan világban szeretnék élni, ahol nem ennek, nem annak van kiemelt napja, mert áldozatot hoz, mártírt csinál magából, hanem egy olyan világban, ahol együtt ünnepeljük az együtt elért eredményeket.
   Addig, Kedves Lányok, Hölgyek, Asszonyok, nagyon sok boldog nőnapot kívánok, és köszönet nektek azért, amiért az év többi napján elviseltek minket, férfiakat.
Share:

csütörtök, február 21, 2019

Nagyon régi és unalmas már ez a nóta

Számtalanszor okoz a történetíróknál némi elakadást, amikor azzal szembesítik őket, de ezt..., vagy ilyet már írt valaki. Igaz, kicsit másként, kicsit nem is arról és úgy írt, de azért szeretik beleverni az ideget az íróba, ha már a másik nem képes egy épkézláb gondolatmenetet leírni.
Nos, azt tudom nekik mondani, lehet, hogy valaki írt már arról a témáról, akár még nagyon hasonlóan is, azonban mindig lehet kicsit másként írni. Ahogyan pl ezek a zeneszámok is bizonyítják ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=G9FD2oZmCDo&index=15&list=PLB0ZunJgGDu9aO2BVUanhHwcmD6RisxMs

https://www.youtube.com/watch?v=uie381OkfVI&list=PLB0ZunJgGDu9aO2BVUanhHwcmD6RisxMs&index=12

https://www.youtube.com/watch?v=uT3SBzmDxGk&t=0s&list=PLB0ZunJgGDu9KcJYKxYzv2gD_Xw0xda-1&index=7

Ja, és nem árulok el nagy titkot, minden történetet valaki már valamilyen formában megírt. Ha nem hiszed, vagy konkrétan elutasítod, nos, akkor nem olvastál még eleget. És nem csak kortársat, de régi írók történeteit sem nagyon, se Shakespeare-t, se görög drámákat, se teremtés mítoszokat, nem hallgattál meséket stb.

Share:

China Miéville - King Rat

Ezt a regényt se hagyjuk ki a sorból. Nagyon jó könyv!
Miéville mesterien elegyítette a XIX. századi angol közeget a modern korral, és helyezte el a történetben a középkori hamelni "patkányfogó" alakját.
Amikor a könyvet olvastam, az Iron Maiden - Fear of the Dark című számát hallgattam végtelenítve.
Kellemes olvasást!
China Miéville - King Rat (Patkánykirály)
Amúgy a hamelni legenda felkeltette az érdeklődésemet, és ezért kívánságlistára került Szerb Antal - A hammelni patkányfogó című könyve. Az írót eleve kedvelem, nem különben az Utas és holdvilág, A Pendragon legenda és a VII. Olivér regényei miatt.
Share:

csütörtök, február 07, 2019

Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc

Ha egyszer arra vetemedsz, hogy korunk egyik legjobb írójától olvasd a fent említett regényt, javaslom ezt a zenét hozzá:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLB0ZunJgGDu8XNN14wFrTRQPjJG-c7CI1

Murakami Haruki - Tánc, tánc, tánc
Mondjuk én elég rég olvastam, és nem árt előtte a Birkakergető nagy kalanddal kezdeni, mert akkor kicsit jobban képben leszel a sztori hátterével, amire párszor utal a regényben.
Share:

Kedves Naplóm! #14

Amúgy az emberiségnek köszönettel tartozom, amiért az alap viselkedésük miatt kissé antiszociális lettem. Ha nem lennének ekkora tar parasztok, akkor kellemesebben tudnám az időmet köztük tölteni, és nem fordulnék magamba, azon kevesek felé, akik normálisak, és így igencsak kevés időt töltenék az elmémben, a benne alkotott világokban, és az azokat benépesítő szereplőkkel.
Tehát, kösz emberiség! Most már érted, miként kelnek életre a művészek, alkotók sokasága. Menekülnek előled, ennyi.
Mondjuk ez még nem indok arra, hogy le is írjam a történeteimet. Az már inkább, hogy amikor leírom őket, eszméletlen jó átélni a kalandokat, és miután le van írva, bármikor újra átélhetem. Alapvetően ez az egyik oka annak, amiért írok. Tévedés azon feltételezés, hogy ezekkel az írásokkal másokat szeretnék szórakoztatni, nekik szeretnék valami jót mutatni.
Meg a frászt! Ha nem tetszett, nézze el most úri kegy, másszor talán jobban megy. Vagy ne olvass tőlem. 😆
Tudod, a szabad akarat sok mindenre jó. Arra is, hogy megválogassuk, mivel szeretnénk a szabadidőnket eltölteni.

Igen, a blogom kicsit megint egyoldalú. Előtte Sir Plump krónikái jöttek egymás után, nélkülözve bárminemű sormintát, most meg a naplóbejegyzéseim követik egymást, nem töri meg az egyhangúságot semmi más írás.
Egy ideig még nem is fogja. És ha fogja is, nem biztos, hogy a blogon fog megjelenni.
A regényeim is haladnak, a rövid történeteim most nem annyira. Talán egyszer.

Álmaim közt szerepel majd egy saját weboldal, azonban még a dizájnt nem nagyon találtam ki. Nem szeretem a klisés megoldásokat, hogy ha valaki írásra adja a fejét, akkor minimum egy mecha írógépnek és rengeteg könyvnek kell a látogató arcába ugrania, ezzel bizonygatva, bizony-bizony, ez egy intelektuel oldal.
Már pusztán azért sem szeretnék ilyen oldalt, mert nem kizárólag a történetírás érdekel. Eleve, amíg eljutok egy történet megírásáig, számos hatás által kiváltott, időközben leülepedett gondolat és érzés kel életre egy-egy történetben, jelenetben, párbeszédben. Szeretném ezt az utat is megmutatni, hogy miként érik meg bennem egy-egy történet. Vagyis lehessen látni, mely hétköznapi érdeklődési körök köszönnek vissza a történeteimből, és azt milyen formában teszik.
Plusz azért is szeretnék majd egy normál weboldalt, mert ott kevésbé vagyok korlátozva, mint bármely előregenerált bloggal vagy portál motorral. No meg, szakítani akarok a közösségi oldalakkal is. Twitter, Pinterest már kilőve. Insta-t se nagyon használom, és a Facebook is mellőzésre került az utóbbi időben.
Share:

rendetlen lista

egy félpár zokni - koszos - sniff. sniff - és büdös.
egy kar, egy láb, egy kis csipetke.
zacc,
szemérmetlen ajak,
egy másik, ez nem csóka, jellemfejlődésről okít - és eszembe jutá a világ irodalmának összes olyan klasszicizálódott és korszakalkotó regénye, ahol semmilyen jellemfejlődés, de még jellem sem volt a színen;
egy csupasz nő,
még egy csupasz nő,
használt óvszer - csak egy??!!!,
nem, megvan a többi is,
újabb nő, ez nem csupasz, hanem a Jolika a szomszédból, az postát hozta
naná, hogy kukkolni jött, mi másért? naná - ahogyan a csók is nyálas;
mi van még,
ja, igen. Ponyvatörténetek, avagy Wágner összes,
egy fotel és szivar, lámpafény, füst. egyik kézben a könyv, másikban whiskey
akkor kezdjük!

szerzőtámogatás